Bármilyen egyhangúan is hangzik, még mindig ugyanazt a toastkenyeret sütögetem hétről hétre, amit eddig. Annyira bevált, hogy egy ideig még nem is nagyon tervezek változtatni.


A formán azonban szerettem volna már egy ideje, de került némi porszem a gépezetbe.

A dolog úgy indult, hogy már a kovászolás kezdetétől piszkálta a fantáziámat egy „csőben sült”, henger alakú kenyér, amiből aztán jó kis kerek, mindig egyforma szeleteket lehet vagdalni. Csak mert az jól megy a kerek parizerhez..
Igen ám, de csak mert én kitaláltam, ki fog ehhez formát biztosítani?

Eleinte sokat kísérleteztem egy acél kályhacsővel, ami pont olyan hosszú volt, mint a sütőm szélessége, és az átmérője is elég jól passzolt az igényekhez. Az eredmények sem voltak vele rosszak. Akadtak viszont tökéletlenségei, pl. nehézkes volt beletuszkolni a tésztát. Továbbá mivel a két vége nyitott volt, nem igazán sikerült megoldani, hogy a kenyér vége egyenes legyen, ne égjen meg, mire a közepe megsül stb. 

Mostanában újra eszembe jutott a dolog, rendeltem is egy formát, ami kb. olyan volt, mint két egymásba fordított püspökkenyérforma, csak sajnos soha nem érkezett meg. Reklamáltam, újraküldték, megint semmi. Ezzel elment vagy két hónap... Végül feladtam, rendeltem másikat, máshonnan. Ez kissé többe került, cserébe viszont nem csak elméletben létezett, és pár nap múlva végre kézbe foghattam.


Elszórakoztam vele egy ideig, hogy óvatos emelésekkel kitapasztaljam, mennyi az a tésztamennyiség, ami pont kitölti, de végre meglett a tökéletes szám: 850 gramm. 

A recept már unásig ismert, de hogy ne kelljen keresgélni, álljon itt: 180 g kovász, 110 g tk. rozsliszt, 110 g rétesliszt, 220 g kenyérliszt, 20 g méz, 70 g vaj/margarin, 13 g só, 250 g tej, 65 g víz. A só kivételével mindent összekeverek, hagyom állni fél órát, megdagasztom, megint pihen kicsit. Hozzáteszem a sót, újradagasztom. Félóránként háromszor hajtogatom, majd beteszem 12 órára a hűtőbe. Utána kettéveszem (ebben az esetben csak 850 grammnyit persze, a többi már nem fért volna a formába, a maradékból kis bucikat sütöttem), sodrófával kinyújtom, feltekerem két kukaccá. Rövid pihenő után ezeket még egy kicsit hosszabbra sodrom, majd a kettőt összetekerem. (Ahogy korábban említettem, ez nem lenne elengedhetetlen, de úgy találtam, hogy szebb a bélzet, ha több szálból tekerem össze a kenyeret, mint ha csak vekninek megformázom.) Beleteszem a kiolajozott, rizsliszttel kiszórt formába, majd hagyom három órát kelni. Előmelegítés nélkül, 200 fokon 55 percig sütöm.