A VÁLTOZATOSSÁG GYÖNYÖRKÖDTET

A tudás anyja ellenben az ismétlés

2017. április 27. - Lousha

Továbbra is fennáll a toastkenyér-mániám, szóval megint ugyanez készült.

Aki még nem unja, annak elmesélem, hogy ezúttal a korábbi gyönyörű bélzeten felbuzdulva ismét teljes kiőrlésű rozzsal próbálkoztam. Az első kenyérbe a korábbi adag, 110 g került, a másodikba nagy bátran dupla, 220 g (és elmaradt a rétesliszt). Most a fonogatást is kihagytam, inkább a sima feltekeréssel próbákoztam. Nagyjából úgy formáztam őket, mint egy normál veknit, annyi különbséggel, hogy simán kézzel kihúzogatás helyett sodrófával elnyújtottam a tésztát tekerés előtt, hogy csak apró bubik maradjanak benne, megmaradjon a „kalácsos” bélzet.

Ez elég jól működött is, az első kenyér csaknem hibátlan lett. A „csaknemet” egy kis középtáji repedés és némi „rongyosság” képviseli oldalt, valamint egy egészen kis sűrű, már-már szalonnás csík a kenyér alján.

Alighanem mindkettőt az okozta, hogy még kelnie kellett volna egy keveset sütés előtt. Ennyi miatt viszont nem ugrunk a kútba, így is remekül el fog fogyni a kis puhány.

A második kenyérnél ugyanezek a gondok kissé még felerősödtek, különösen a sületlen csík. Itt a dolog teljesen az én számlámra írható, tettem némi vizet a jénaiba a kenyérforma alá, hogy jó sok gőz majd hátha megállítja a repedést - nem állította meg, ellenben hátráltatta az átsülést, és igen megbarnította a kenyér tetején a melaszos kencét.