Gondoltam, mutatok ismét valamit, ami kivételesen nem kenyér, és nem kovászos. (Na jó, egy kicsit azért az.)
Egy egyszerűen és viszonylag gyorsan elkészíthető menüsort, amivel némileg szokatlan, érdekes fogásokat tehetünk a család elé akkor is, ha nincs időnk túl sokat vacakolni a konyhában bonyolult ételekkel.

A nyitány, a kenyérleves egy igazi téli fogás, ami néhány falattal nagyszerűen átmelegít. Fűszeres, sűrű, egy kis sajttal megszórva pedig akár uzsonnának is megteszi. 



A folytatásban egy hirtelen ötletre épült főétel következik. Vettem egy szép darab karajt különösebb terv nélkül, mert épp olcsó volt és jóképű volt, valamint néhány cékla hervadozott a spájzban, amiket egy olyan ételhez vettem korábban, amibe aztán mégsem kerültek bele. Hogy ne menjenek kárba, gondoltam, felhasználom őket egy gombás szelethez hasonló módon. Így született a céklás szelet, ami igazán kellemesre sikerült, szóval alighanem máskor is készül majd. Már csak azért is, mert igazán szemet gyönyörködtető lett, bár annyira élénk volt a színe, hogy a telefonom teljesen belevakult, nem is tudtam róla olyan képet készíteni - pedig igazán megpróbáltam... -, ami igazán hitelesen megőrizte volna a valóságot. 

Zárásként, desszertként pedig egy örök klasszikus készült, kissé megvariálva: túrógombóc zabbal. Semmivel sem lett kevésbé finom, mint a klasszikus, így ezt is megtartjuk. 
Sokaknak persze furcsa lehet a pucérsága, sehol a pirított morzsából készült bunda, de mint tudjuk, ahány ház, annyi szokás. Én morzsa nélkül "tanultam meg" a túrógombócot, így számomra az a természetes, hogy nincs beforgatva, így szeretem. Persze semmilyen törvény nem tiltja, hogy akinek hiányzik róla a borzasság, az meghempergesse egy kis zsemlemorzsában. Akár így, akár úgy, egy próbát megér.