Mindenkinek ismerősek azok a reklámok, amik arra buzdítanak, hogy együnk minden nap egy élőflórás joghurtot, és az majd egy szép nagy, lefelé mutató zöld nyilat szerkeszt a hasunkra, ugye?

Részemről sosem voltam nagy rajongója a bolti joghurtoknak, a kefirt azonban szeretem. De abból is csak egy-két márka ízlett igazán, és meguntam ezeket vadászni. Nekiálltam inkább magamnak „legyártani” a mindennapi reggelire valót.

És ha már ebbe belejöttem, kipróbáltam a vízkefirt is, aminek azóta is nagy rajongója vagyok. 

A mezei kefirt gondolom senkinek nem kell bemutatni, a vízkefir viszont némileg kevésbé ismert. Emlegetik még japán kristálygombaként, de tibi vagy tibicos néven is.

Két igen hasonló dologról van szó. Mindkét féle kefir egy olyan kis mag, góc segítségével készül, ami gombák és baktériumok összeköltözéséből jött létre, akik hasonló táplálékon szeretnek élni, így jól kijönnek egymással. A kefirgomba „lakói” tejet szeretnek fogyasztani, a vízkefirgombáéi meg cukrot. Táplálkozás közben pedig, mintegy melléktermékként mindketten létrehoznak maguk körül egy számunkra jótékony hatással bíró baktériumokkal teli közeget, amit mi jóízűen elfogyaszthatunk.

Ez itt ő, a kristálygomba. Csinos kis jószág, és igen szapora is, szóval rögtön amint belevágunk a használatába, kezdjünk el azon gondolkodni, melyik ismerősünk örülne egy adagnak belőle, mert hamarosan lesz kétszer ennyi.
 

Ez a kis karfiol pedig a kaukázusi/tibeti kefirgomba. Ő is igen szeret nagyra nőni, folyton trimmelgetni kell, hogy ekkora maradjon.

A kezelésük, nevelésük is hasonló, és elméletben az élettani hatásaik is.

Erről lehet néhány érdekes tanulmányt találni, ha az ember kicsit nézelődik, de személy szerint én sok év fogyasztás szerint sem tudnám kijelenteni, hogy csodaszerek lennének - szimplán mert a hatásuk elvileg abban áll, hogy az ember jól érzi magát. Én meg tényleg jól érzem magam, de nehéz lenne bizonyítani, hogy ez azért van-e, mert fogyasztom ezeket a termékeket, vagy azért, mert kisnyúl. Azért vagyok-e ritkán beteg, mert ezek megvédenek, vagy azért, mert mondjuk jó géneket örököltem. 

Annyi azonban biztos, hogy ártalmas hatásuk nincs, viszont a közérzetre mindenképpen jó hatással vannak. Kicsit idősebb ismerősöm, akinek ajándékoztam némi kefirgombát, azóta is áldja a nevemet, ő csodaszerként tekint erre a kis „háziállatra”, mert amióta fogyasztja a kefirt, rendbe jött a korábban nagyon rapszodikus emésztése. 

Nem utolsó sorban pedig finom a kefir is, meg a kristálygombás limonádé is. Utóbbi nagyon frissítő, enyhén, kellemesen szénsavas, igen jól tud esni a gyomornak. 

Az elkészítésük sem épp ördöngösség, még ha mindkettővel foglalkozunk, akkor sem telik napi öt percnél többe lerendezni őket. Sok kockázata tehát nincs annak, hogy megrpóbálkozzunk a nevelgetésükkel, viszont haszna bőven lehet. 

Fermentálásra fel!