Ki gondolta volna, hogy semmittevés közben is előfordul az időhiány? Márpedig de, hiába próbáltam ki a nagy örömmel beszerzett Tüske lisztet szilveszterkor, feltenni nem akadt eddig idő. Meg hát más is kimaradt még korábbról.

Na de akkor most az időrendi sorrendre fittyet hányva kezdjük is ezzel a Tüskeszentpéteri kísérlettel. Ez lett a tavalyi utolsó kenyerem. Megcsináltam a szokásos receptemet, de az általában használt fehér kenyérliszt mennyiséget erre cserélve. Hááát... Nem nyűgözött eddig le.


Nem mondom, kívülről szép lett, nem repedt eszetlenül mindenfelé, kimondottan tetszetős lett. Ellenben fele annyit sem emelkedett, mint a megszokott kenyereim, elég laposka maradt. És bár alapvetően finom, és még szép bubik is vannak a bélzetében, e mellett mégis sokkal tömörebb, mint amihez szoktunk. 

Azért kap még esélyt, épp most is melegszik a sütő a következő kísérlethez. Már csak azért is, mert a fenti kenyér "aznapos", azaz hűtő közbeiktatása nélkül készült, én meg már igencsak hozzászoktam a hűtve, hosszan kelesztéshez, szóval éppenséggel is lehetett a tökéletlenség oka. Meglátjuk nemsokára.