A kenyerekkel együtt más is kimaradt az elmúlt napokban. Például ez a kis kovászos pizzatorta.


Messze volt a tökéletestől, de annyira azért "ehető" lett, hogy nagy lendülettel belapátoljuk az egészet, kihűlni sem volt ideje. Részemről instant kómába is estem tőle, elvégre volt vagy hat emelete... De megérte, igen finom volt.

Későbbre azért eltettem magamnak azon intelmeket, hogy legközelebb lefedve kell elkezdeni a sütést, mert a tetején a sajt sokkal-sokkal hamarabb túl barnára sült, mint hogy a tészta közepe átsült volna, valamint a formából sem kellett volna nagy magabiztosan kivenni 35 perc után, mert még túl lágy volt a belseje, így a fegyelmezett torta-forma helyett csinált magából pillanatok alatt egy kis gömböcöt. Nem sokkal később beleszúrtam egy hőmérőt, lássuk, mi van odabent, le is izzadtam rendesen, amikor azzal szembesültem, hogy HARMINCEGY fok volt odabent... Azaz negyven perc alatt belül kb. annyit sikerült elérni, hogy kicsit meglangyosodott. 

De az első próbálkozások már csak ilyenek. Legközelebb okosabbak leszünk. Az más kérdés, hogy az kb. két év múlva lesz, addigra talán sikerül lediétázni a decemberben felszedett kis plusz csomagocskákat...