Mondanám, hogy a #worldbreadday az oka, hogy ma sütöttem, de igazából éjjel-nappal kenyeret sütök. De ha már a kettő egybeesett, nevezzük a mai kenyeret világnapinak.



Kísérleti példány egyébként. Egyrészt rozsos, több rozsliszttel, mint amit valaha használtam. Másrészt altus hozzáadásával készült - erre visszatértünk mindjárt. Harmadrészt "mezei" kovász helyett kovászos öregtésztát
 használtam hozzá. Negyedrészt pedig a bolondbiztos receptemet is kicsit továbbgondolva, ezúttal jóval tovább hagytam a tésztát formázás előtt a hűtőben érni. Nem bántam meg, gyönyörű bélzet lett a jutalom. 

Na de mi is az az altus? Azt mondják a kenyérügyileg hozzáértők, hogy a jó rozskenyér titka - a rozskenyér. Azaz megtartjuk az előző kenyér egy darabját, beáztatjuk vízbe (jobbára csak a bélzetét, héj nélkül), hűtőben altatjuk, majd kifacsarjuk és pépesítjük, és ezt a masszát a következő kenyérbe keverjük. Ezt feltétlenül ki kellett próbálnom.

Hogy az állag részben ennek köszönhető-e, azt nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy az ígéreteknek megfelelően az íz gazdagabb, összetettebb, egyszerűen finomabb lett. Szóval ezzel még fogunk kísérletezni máskor is. 

A kenyér egyébként a nagyjából megszokott receptem alapján készült, de gyakran variálom, hogy éppen milyen liszt kerül bele.
Jelen esetben ez 100 g kovászos öregtásztát jelentett, 170 g vizet, majd dagasztás közben még 40 g-ot, 8 g sót, 100 g teljes kiőrlésű rozslisztet, 200 g kenyérlisztet. Kissé nehezen meginduló tészta volt, a szokásos kettő helyett háromszor is kellett hajtogatni, mire igazán látszott, hogy levegősödik, lufisodik, és mehet már a hűtőbe. 12 óra helyett 36-ot pihent odabent (24 után kapott még egy hajtást). Majd megformáztam, és szakajtóban visszaült a hűtőbe még 12 órára. Előmelegített sütőben, előmelegített jénaiban sült.

Boldog kenyérnapot, akinek van kedve megmutatni a maga mai kenyerét, ne habozzon hozzászólásban megtenni!

Pizza is jön hamarosan, szóval ne tessék messzire menni.