Kisültek tegnap este az ikrek annak rendje s módja szerint.

 Nem kellett nagyon bánni a kísérletet, szépen megkeltek egymás mellett, hagyták magukat szabdalni is, és aztán sülés közben sem rendetlenkedtek sokat. Ami azt illeti, az feltétlenül kiderült, hogy a fém- és az üvegedény között van különbség. 55 percet sültek lefedve (hidegből indítva), és ennek a végén olyan gőzfelhő pattant elő nyitáskor a két tepsi közül, amilyen jénaiban sosem marad ennyi idő után. Szóval egy pont a fémnek.

 Sok panaszra a bélzet sem adott okot, a teljesen megszokott minőséget hozta, átsült, levegős lett, puha és finom, a héj pedig jó ropogós.

 A küllem viszont azért hagy egy kevés kívánniválót maga után.

Először is bár arról a szép felületről álmodoztam a találkozásuknál, amilyet a jóféle (már ha még van ilyen... a gyerekkori emlékeimben még él) bolti kenyéren is látni, ahol találkozott egy másikkal a kemencében: az "elválasztási terület" bolyhos, fehér, puha és isteni finom. Hát ebben az esetben ez nem így lett, igazából egy hajszál választja el a sületlentől azt a felüket, ahol összeértek. Lehet, hogy a közéjük hajtott sütőpapír túl sok nedvességet tartott vissza, de akármi más oka is lehet, mindenesetre ez a rész nem lett olyan szuper. A fenti képen látható az is, hogy mivel itt nem volt kemény héj, hűlés közben kissé be is horpadt ez az oldal, így a szeletek alakja igen érdekes lett.

E mellett persze a kenyerek formája sem lett csodaszép, hiszen osztozniuk kellett a helyen. Erre azért számítottam is, nagy meglepetést nem okozott.

Az viszont igen, hogy sokkal lelkesebben nőttek előre-hátra, mint fel, így elképesztő magasságokba nem kapaszkodtak fel. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy igen kis szeleteket adtak ki. Így most kénytelen leszek 36 szendvicset csinálni belőlük, hogy a szokásos mennyiséget kapjuk, ez meg időigényes.

Szóval a végeredmény azt hiszem, az lesz, hogy a projekt megvalósítható, de nagy eséllyel nem fogom sokat ismételgetni.

Helyette este jól bedagasztok egy megszokott adagot, és holnap este megnézzük, mit tud az öntött alumínium edényke. (Akinek a párjára az azóta kapott értesítés szerint hétfőig várni kell - az élet végtelenül kegyetlen!)

Érdekes kenyér lesz, az már biztos, mivel hihetetlen módon sikerült az utolsó szemig elhasználnom a teljes kiőrlésű lisztemet, pedig mindig szemmel tartom, és általában 3-4 csomag tartalék van itthon. Szóval míg az utánpótlás megérkezik, ez a kenyér valami maradékevő lesz, amihez jobb híján a kovászt is tk rozs és tk tönköly keverékével kellett megetetnem, meg a tésztájába is kap majd mindent, amiből van egy kicsi, graham lisztet például, amit igen ritkán használok.

Aztán majd meglátjuk.