Amikor a kovászt elkezdjük nevelni, gyakran csak annyi a cél, hogy kiváltsuk az élesztőt, természetes, egészségesebb kenyeret süssünk. Aztán a kis háziállatunk átveszi az uralmat, megszállottsággá válik, és lassan mindenbe belopja magát...

És hát tényleg, igazából szinte mindenbe „belefér”, mindenbe bele lehet csempészni, és nem nagyon fordul elő, hogy valami rosszabb legyen tőle.

Például süthetünk vele palacsintát. Aztán többet nem is akarunk majd nélküle, mert olyan finom és könnyű lesz, hogy nem is értjük, eddig miért nem így csináltuk.

Korábban megnéztük már, hogyan tudunk kerek és hosszúkás kenyeret formázni. Szóba került viszont a kovászos kenyér egyik buktatója is, ami sok esetben elkedvetleníti a kezdőt: még ha szépen meg is kel a kenyér, és szép is lesz a bélzete, finom az íze, akkor is megesik, hogy amíg tökéletlen a formázásunk, nem ismerjük kellően a sütőnket, a tészta hajlamos oldalra jobban terülni, mint felfelé emelkedni. Azaz hiába sikeres alapvetően a sütés, az eredménnyel nem vagyunk elégedettek, mert nem olyan szép, nem olyan magas, nem olyan formás. 
Ilyenkor jön jól a formában sütés. 

Ha a tésztánktól elvesszük a lehetőséget, hogy oldalra terjeszkedjen, akkor ugyan kicsit csalunk, de elérjük, amit szeretnénk: a szép magas, "jó alakú" kenyeret. Közben pedig gyakoroljuk a formázást, tapasztalatot szerzünk a sütővel, és idővel menni fog a repülés a varázstoll nélkül is, de addig sem veszítjük el a lelkesedésünket. 
E mellett a formakenyér azért is hasznos, mert szép, egyenletes szeleteket ad ki, amik kiválóak lehetnek szendvicshez. További előnye, hogy ugyanolyan formákból általában több is elfér a sütőben, így akár 3-4 kis kenyeret is süthetünk egyszerre - egyet a szomszédasszonynak, egyet a kollégiumba visszainduló gyereknek, egyet magunknak, egyet a sütéseinket csodáló barátnőnek. 

A formában sütés esetében a formázás ugyanúgy történik, mint korábban, de szakajtó helyett a formába helyezzük a kenyeret kelni, ezúttal az illesztéseivel lefelé, hiszen nem fogjuk kifordítani a formából sütés előtt.
Hogy elkerüljük a formába beleragadást, vagy lisztezzük be jó alaposan a tésztát a formázás végén, vagy béleljük ki a sütőformát sütőpapírral, ennek hiányában vajazzuk-lisztezzük ki.
Ha van kellően nagy edényünk, amibe belehelyezhetjük a sütőformát, vagy letakarhatjuk azt, érdemes ilyenkor is így eljárni, mert ahogy azt már tudjuk, gőzben sokkal szebben megnő a kenyér, nem fogja vissza a túl hamar megkeményedő héj.
A bevágás ilyenkor is hasznos, de ha inkább olyan "toast kenyér" jellegű végeredményt szeretnénk, amilyen a bolti, ahol egységes, vágás nélküli a kenyér teteje, akkor bizony kísérleteznünk kell. Addig kell keleszteni a kenyeret, amíg már csak egy pillanat választja el a túlkeléstől, így minimálisan fog már nőni a sütőben. Amikor ujjunkkal benyomva a tésztát már szinte egyáltalán nem ugrik vissza, akkor kell elkezdeni a sütést. Ez persze kissé kockázatos, hiszen ha túlkel a tészta, egyáltalán nem fog megnőni a kenyerünk, és a bélzet is kárát láthatja. De ha mindig ugyanazt a receptet használjuk, lassanként kikísérletezhetjük, megismerve a tésztát, mikor van a tökéletes pillanat. Engem speciel nem zavar a vágás, szóval ezúttal is alkalmaztam.

E mellett ma ennél a kenyérnél a korábban már szintén említett hidegből indított sütést használtam, mert többen is sorakoztak a hűtőben, sütésre várva, gondoltam, addig se teljen "üresben" az idő, amíg felmelegszik a sütő.


Jénaiba tettem a szépen - szintén 24+12 óra alatt - megkelt tésztát formástól, egyenesen a hűtőből, egyetlen hosszanti vágást ejtve a tetején, és azonnal betettem a hideg sütőbe. 240 fokra állítva sütöttem fél órát, majd a fedőt levéve 200 fokon még 10 percet, végül a formából kivéve, a rácson, 180 fokon még 10 percet, eddigre elérte a közepe a 99 fokot.
A kísérlet sikeres volt, bár korábban nem voltak jó tapasztalataim a hidegből sütéssel. Most viszont minden terv szerint meg, az eredmény pedig épp olyan ropogós héj, puha belső lett, mint az előmelegített sütésnél megszokott.

Sütöttem ma kakaós csigát is, nagyjából követve az eredeti receptemet, de ezúttal ennek a tésztáját is 24 órára a hűtőben hagytam, majd megformázva még 12 órát. Megérte, csodálatosan omlós, puha, könnyű csiga lett a jutalom.

Csudicsinos kis vekni jutott mára. Kövön terveztem sütni, de olyan korán volt még, hogy véletlenül jénaiba tettem... Nem lett belőle nagy baj, igen jól sikerült. Bolondbiztos ő is, 24+12 órás hűtőzéssel. 

E heti sütések a bolondbiztos recepttel. Felül egy cuki kis felkilós cipó, alul a "családi ebéd": a munkahelyen a szendvics a legpraktikusabb nap közben, ahhoz pedig ez a kis hobó (vagy úgy is mondhatjuk, hogy csöves, de az nem polkorrekt) kenyér vált be leginkább.