Szóval van nekem két hihetetlenül szuper mindenes edényem, kétféle méret ugyanabból a fajtából. Tapadásmentesek, de nem csak reklámszlogenben, hanem úgy tényleg, és a szögletes formájuk miatt nagyobb a befogadóképességük, mint amekkorának látszanak. Mivel minden porcikájuk fémből van, kivéve a fedőiket, amik viszont hőálló üvegből, így használhatók a tűzhelyen mint fazék vagy serpenyő, de éppenséggel a sütőbe is bemehetnek. Alumíniumból vannak, így a hasonló képességekkel bíró öntöttvas edényekkel ellentétben pehelykönnyűek, és persze az áruk is töredéke volt amazokénak.
Amióta megvettem őket, szinte kizárólag ezekben sütök-főzök, egyszerűen mindenre jók. Az első pillanattól izgatják a fantáziámat kenyérkészítési szempontból is, de ebben a tekintetben még nem sikerült őket tökéletesen "belaknom". Azért persze nem mondom, hogy nem tudok bennük elfogadható kenyeret sütni...
De a tökéletes még nem jött össze.
Eleinte a formázással nem tudtam egyről a kettőre jutni. Csináltam egy sima kerek cipót, aztán azt hagytam belenyújtózkodni a szögletes térbe. Ez nem volt tökéletes, mert így a csücskökben levegősebb lett a bélzet, középen tömörebb. Ugyanennek a problémának a folyományaként később próbáltam hasonló formájú dobozt használni szakajtóként, de nehézkes volt abból átfordítani a tésztát a forró edénybe úgy, hogy közben ne deformáljam el.
A fenti kenyérnél ezt megoldotta, hogy ezúttal nem cipót formáztam, hanem egyszerűen kockát hajtottam a tésztából. Azaz kivettem a megkelt tésztát a hűtőből, lisztezett deszkán meghajtottam, mint a pogácsát, jobbról be, balról be, fentről be, lentről be. Fejre fordítottam, hogy a hajtások alulra kerüljenek, párszor mind a négy oldalról aláböködtem a tésztakaparóval, hogy még szögletesebb legyen, és kész is volt. (A képekkel kicsit csaltam, ugyanis ennél a kenyérnél nem volt időm fotózni, a formázós képek már a következőnél készültek, kicsit kevesebb tésztával.)
A forma egyenletesebb kitöltése érdekében pedig a legutóbb kipróbált lábon kelesztést és hidegen sütést választottam, azaz az edényben, talpon állva hagytam kelni, majd hideg sütőben indítottam a sütést. Ezzel szép egyenletes is lett az eredmény, ami a bélzetet illeti. 
Akár elégedett is lehetnék. De nem vagyok egészen, mert egy probléma még mindig nem megoldott: egyelőre nincs meg a tökéletes edény/tészta arány. Ez a kenyér például ugyanazzal a recepttel és arányokkal készült, mint a mostanság megszokott veknijeim, azaz épp csak egy kiló feletti tésztából. A jelenlegi és korábbi kísérletek alapján ez a mennyiség a nagyobb edénynek túl kevés, túlságosan elterül az edény alján, így bár gyönyörű bélzete lesz, igencsak "csíkkenyér" lesz belőle. A kisebb edénynek, amiben ez a kenyér is sült, ellenben túl sok. Most is úgy jártam, hogy ahogy gyönyörűen emelkedni kezdett, túl hamar elérte a fedőt, így jóval hamarabb le kellett azt vennem, mint szerettem volna. Fedetlenül pedig a forró sütőben gyorsan megkeményedik a héj, nem tud addig nőni a kenyér, ameddig szeretett volna. 
Azért persze így sem lett épp csúnya, de vérzett a szívem, látva, milyen lelkesen dugja ki a feje búbját, hogy el kellett vennem a további lehetőséget előle.
Szóval mivel ennél nagyobb kenyérre igazán nincs szükségünk, legközelebb is maradok a kisebb edénynél, de elveszek egy kicsit a tészta mennyiségéből. Ha még mindig túl nagy, utána még többet. Előbb-utóbb meglesz a pont jó mennyiség...
Viszont a lisztezés ezúttal egész jó sikerült, szép rusztikus lett a kenyér teteje. Remélhetőleg a kolléga, aki holnap megkapja ajándékba, is értékelni fogja.
A kockásításon kívül a magok tésztába dolgozását is gyakoroltam rajta, mérsékelt sikerrel. Aki jól megnézte a bélzetes képeket, észrevehetett néhány sötét foltot. Ezek nem tökéletesen eloszlott chia magok. A hajtogatások során kerültek a tésztába, ami ezúttal jobban sikerült, mint korábbi kísérleteknél, ahol túl sok maggal dolgoztam, így sok belőlük végül kibuggyant a héjon, de azért van még min dolgozni, hogy egyenletesebben töltsék ki a bélzetet. Hiába, mindig van további tanulni való...
