Asszem’ feltaláltam a tökéletes fonósegédet.
A korábban használt gyurma ugyan sokat segített, de mivel sokkal merevebb, ridegebb, mint a tészta, a kész fonat külleme nem adott igazán támpontot arról, hogy is fog ez kinézni „élőben”. Na meg minden alkalommal újra és újra kisodorni a kis kukacokat...
Utána próbáltam fonállal is, abból egyszerűen nem találtam olyat, ami kellően vaskos lenne, de még kellően puha, nem merev.
Aztán ma munkába jövet - mert nyilván min is töprengenék kora reggel, ha nem sütésen? - megcsapott az isteni szikra, és gyorsan meg is valósítottam az ötletet. Most némi egyszeri unalmas babratolás után van egy egyszerűen újra és újra felhasználható, mindig bevetésre kész segédem, ami a tészta méretét és állagát is sokkal jobban szimulálja, sőt, még a színe is kicsit emlékeztet rá.
Aki kitalálja, mi is a zsenialitásom gyümölcse, piros pontot kap!
(Aki meg esetleg már ezer éve ilyesmit használ, az legyen szíves hallgasson örökre, hadd higgyek benne, hogy ez még senki másnak nem jutott eszébe!)
A korábban használt gyurma ugyan sokat segített, de mivel sokkal merevebb, ridegebb, mint a tészta, a kész fonat külleme nem adott igazán támpontot arról, hogy is fog ez kinézni „élőben”. Na meg minden alkalommal újra és újra kisodorni a kis kukacokat...
Utána próbáltam fonállal is, abból egyszerűen nem találtam olyat, ami kellően vaskos lenne, de még kellően puha, nem merev.
Aztán ma munkába jövet - mert nyilván min is töprengenék kora reggel, ha nem sütésen? - megcsapott az isteni szikra, és gyorsan meg is valósítottam az ötletet. Most némi egyszeri unalmas babratolás után van egy egyszerűen újra és újra felhasználható, mindig bevetésre kész segédem, ami a tészta méretét és állagát is sokkal jobban szimulálja, sőt, még a színe is kicsit emlékeztet rá.
Aki kitalálja, mi is a zsenialitásom gyümölcse, piros pontot kap!
(Aki meg esetleg már ezer éve ilyesmit használ, az legyen szíves hallgasson örökre, hadd higgyek benne, hogy ez még senki másnak nem jutott eszébe!)
