A már szokásossá vált rozsos szendvicskenyerekből tegnap kettő sült, szépen párban, egymás mellett, külön sütőzacskóban. Csak mert ugye lassítani kéne, és egy ideig nem sütni.  Ezúttal főleg azt szerettem volna „vizsgálni”, hogy a formázás hogyan hat a bélzetre és a végső méretre. Pontosan…

Továbbra is a puha szendvicskenyér a sláger, nem hiszem, hogy egyhamar megunom. Az más kérdés, hogy a formáján változtatnék egy kicsit, de az a fránya Kína igen nehezen adja fel a kincseit... Hetek óta várok egy új sütőformát, ami tökéletes lenne ehhez a kenyérhez, de sehogy nem akar megérkezni. Így…

Ha már hosszú hévége, nem kell dolgozni, arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha a sütőmet viszont halálra dolgoztatom. Nem mondom, hogy bánta, panaszkodás nélkül dorombolt egész nap. Meg is lett az eredménye, tele lett ismét a mélyhűtő, egy darabig megint nem halunk éhen. Először is péntek…

 Továbbra is fennáll a toastkenyér-mániám, szóval megint ugyanez készült. Aki még nem unja, annak elmesélem, hogy ezúttal a korábbi gyönyörű bélzeten felbuzdulva ismét teljes kiőrlésű rozzsal próbálkoztam. Az első kenyérbe a korábbi adag, 110 g került, a másodikba nagy bátran dupla, 220 g (és…

Továbbra is a nemrég mutatott toastkenyerek vannak porondon, ma is ebből sült kettő. Ezúttal semmi nagyobb horderejű katasztrófa nem történt, egyedül annyi nehézség adódott, hogy a teljes kiőrésű búzalisztem doboza teljesen kiürült, a kamrában lévő tartalék pedig képzeletbelinek bizonyult.…

Szerdán ismét volt egy kis sütés. Meg persze az elmúlt hetekben is, de a tudósítások kicsit szüneteltek. Egyrészt nem voltam kimondottan időmilliomos, másrészt kedvem sem volt nagyon írni. Elsősorban kalácsokat sütöttem, kudarccal kudarc hátán… Minden újabb, fonás után egyszerűen gyönyörű,…

Ennek is eljött a napja, Rozi mama egy éves lett. Tavaly ezen a napon estefelé kevertem össze az első pár kanál lisztet-vizet, majd ületem végtelen aggodalommal a kis üveg mellett, percenként pislogva rá, történik-e vele valami. Akkor is ilyen szép angol tavasz volt, mint most, azaz hideg és…

Azért nem vagyok minden erőmmel a kalács-projekten, sülnek a szokásos kovászos kenyerek is. A maiban (tegnapiban) a világon semmi különleges nincs, de olyan kis pofás lett, hogy megmutatom. Mert kenyereket nézegetni jó!

Az elmúlt napokban menet közben többször bemutatott ajándék kalácska hajnalban jól kisült. Azt nem mondom, hogy átütő siker lett, de elkészült. Amíg így belülről tekintünk rá, akár hibátlannak is nevezhetnénk. Avatatlan szem (de még ízlelőbimbó sem) meg nem mondaná, hogy teljes kiőrlésű liszt is…

Kövezzetek meg, hogy szerénytelen vagyok, de szerintem ez állati szép lett! Megérte a gyurmázás, igen tetszetős lett ez a kis copfocska. Most már csak tűkön kell ülni addig, amíg méltóztatik meg is kelni, meg lehet sütni, és forrón remélni, hogy valahogy így fog festeni utána is, nem ölt holmi…