Megint izgulás van, megint első próbálkozás. Mostanában rettentő gyorsan fogy a kenyér, ráadásul a közepén túl szélesek a szeletek, a szeletelőgép alig éri át a kenyeret, a vége felé meg túl kicsik szendvicsnek. Szóval némileg több tésztából arra gondoltam, megpróbálkozom egy ikerszüléssel, gyorsan be is formáztam a kis kettőst, most mehetnek hűsölni estig. 
Hogy a dolog még körömrágósabb legyen, ezt a mutatványt csak úgy tudom megvalósítani, hogy egy mély tepsiben fognak sülni, amit annak az egypetéjű párjával takarok le - vagyis semmi kukucskálás, mint a szép átlátszó jénaiban. Mire levehetem a fedőt, meg fogok őszülni...