Nos, ha eddig azt gondoltam, hogy némelyik kenyeremen nagy repedések voltak, be kell látnom, hogy tévedtem.
Ezúttal szegény kenyérke annyira felrobbant, hogy a bombatölcsér mentén aztán magába is roskadt. Pedig olyan szépen indult a történet...
Szép, ruganyos, nyúlós, engedelmes tészta, ami készségesen kelt, buborékosodott, mielőtt beült a hűtőbe éjszakázni. Reggelre még inkább feldagadt, ahogy azt kell. Formázni is könnyű volt, semmi ragacsosság, makrancosság. Beültettem lábon a jénaiba, vissza a hűtőbe, és itt aztán elkezdődtek a zökkenők.
Elfelejtettem ellenőrizni a hűtőben a hőfokot, ami kissé alacsonyabb volt a szokásosnál. Így nap közben nem is vitte túlzásba a további kelést a kenyér. Hogy ezt bepótoljuk, elvetettem a hidegből sütés ötletét, kivettem a tésztát az edényből, azt is, a sütőkövet is jól előmelegítettem, a kenyeret meg közben hagytam még melegedni, nőni. Ekkor megint úgy tűnt, visszatalálunk a helyes vágányra. Szép lett a lisztezés, egészen könnyű volt a bevágás. Jó mélyre vágtam, legyen hová terjeszkedni a még nem 100%-ig megkelt kenyérnek. Mindenféle incidens nélkül sikerült a felforrósodott jénaiba is visszamászni. Az első fél óra is gyönyörűen sikerült, megnyíltak a vágások, fújódott fel a kenyér, mint a lufi.
Megfordítottam, lejjebb vettem a hőt. Még mindig szép. Tíz perc múlva ránéztem - addigra már repedt a teteje, majd újabb pár perc múlva úgy szétcsattant, mint egy jó érett dinnye, amire alaposan ráhúztak egy szeneslapáttal. Innentől már csak pillanatok kérdése volt, hogy be is essen a közepe, hiszen a szokásos habosan puha bélzet a támogató héj nélkül nem tudta magát megtartani.
A középső rabosítási fotón látszik talán legjobban, mennyire nem ilyennek készült ez a szegény vekni. Mintha eltűnt volna a teteje...
Mindenesetre azért persze nem esünk kétségbe, kivártam szépen, hogy meghűljön, és a szokásosnál is komolyabb küzdelmet vívtam a szeletelőgéppel. Aztán arra jutottam, hogy igen, ahogy vártam, a bélzet bizony szép levegős... Ellenben gyakorlatilag csak levegőből áll.
Vicces szendvicsek lesznek ezekből. Márpedig muszáj lesz ma felhasználni őket, mert bármilyen hihetetlen, jelenleg ezen a kis rongyoson kívül egy morzsa kenyér sincs itthon. Na nem baj, majd kapnak alapozásnak pár szelet sajtot alulra és felülre is, az stabilizál is, meg bent is tartja a további tartalmakat!
És legalább már azt is tudom, hogy kell kizárólag lyukakat sütni. Ez a tudomány is biztos jó valamire.
