Mit tegyünk, ha magunk sütnénk a párunk szülinapi tortáját, de sem az édességért, sem úgy általában a szülinapokért nem rajong olyan vadul?

Honosítsuk meg a hústorta sütésének nemes hagyományát. A férfiak és a hús általában elég jó barátok, így ezzel olyan nagyon nem lőhetünk mellé még akkor sem, ha a tetejére tűzünk pár gyertyát.

Részemről már három éve próbálkozom ezzel a projekttel, és azért meg kell mondjam, akadhatnak vele nehézségek... De hát menet közben tanul az ember, a 60. szülinapra már biztosan tökéletes lesz!
Az első torta malackás volt, igen finom is lett, de úgy szétcsúszott, hogy gyakorlatilag kanállal kellett megenni. A második már kicsit pofásabb volt, de nem kifejezetten emlékezetes, ami az ízélményt illeti. 

Idén már egészen sikeresnek mondhatom a kísérletet.


Finom lett, egészen csinos is, és szét sem dőlt. Nagy csirkés húspogácsákból állt, sajtos-zöldséges krumplipürével rétegezve, majd két tonna sajttal betetőzve. 

Az más kérdés, hogy a stabilitás azért még így is kicsit kérdéses maradt, olyannyira, hogy végül a megsült tortát átemeltem a sütőlapról, majd felfedeztem, hogy a lapát a művelet közben tökéletesen beépítette magát a krumplis rétegbe... Egy ideig töprengtem, melyik a jobb, a kicsit nyomott torta, vagy az egyben lévő, aminek az oldalából kiáll egy szedőlapát nyele?
Végül azért kiküzdöttem a kis makacsot a torta alól, relatíve kevés áldozattal. 

Jövőre meg majd még eggyel jobb lesz. Végül is ráérek. Nem tervezem egyhamar szabadlábra helyezni az embert, szóval lesz még néhány szülinap, amikor gyakorolhatok.