Hiánypótló kétszázezredik konyhablog

Süthetjük

Süthetjük

ÉLJEN AZ ÚJ KENYÉR!

A második augusztus 20. kovásszal

2017. augusztus 21. - Lousha

Ismét eljött augusztus 20., ismét ünnepelhetjük a kenyeret. Tavaly sütöttem először erre az alkalomra, őszintén szólva a kovásszal való megismerkedésem előtt nem is tudtam, hogy 20-án ezt is ünnepeljük... Na de amint az embert maga alá temeti a sütögetési láz, gyakorlatilag kötelezővé válik, hogy egy ilyen jeles napra is készítsen egy helyes kis cipót, veknit, valamit.

Tavaly ez a valami számomra egy koszorúba tekert gyökérkenyér volt, ami felettébb szépre sikerült. Így aztán hiába ígértem, hogy idén valami mást próbálok ki, inkább úgy döntöttem, szeméyes hagyományt kreálok ebből a dologból, és huszadikára mindig ilyet sütök majd. Nem bántam meg, nem lett most sem szégyellni való a végeredmény.
fokep_5.jpg
Ezúttal úgy döntöttem, dokumentáló természetemmel és mániákusan méricskélő szokásaimmal ellentétben bátor leszek, és az eddig összekapirgált tapasztalataim alapján csak úgy érzésre fogok tésztát gyúrni. E miatt persze megosztható recept nincs is, úgy nagyjából fél kiló liszt került a mixbe, vegyesen kenyér-, fehér tönköly és teljes kiőrlésű búza, meg víz, amennyivel jó ruganyos, nyúlós tésztává állt össze, sacc per kábé 150 g körüli kovász, meg egy jó púpos teáskanál só. Ennyi, az igazi, hagyományos kenyérbe nem kell más, a tejet, vajat, krumplit, magokat, minden egyéb földi jót meghagyjuk a „flancosabb” darabokhoz. 

Sütési módnak is a ritkábban használtat választottam, a formában, hideg sütőben indított változat helyett jól előmelegített sütőben, kövön sült a kicsike, fedetlenül, némi „konzerv gőzzel”, azaz a kő mellett ült egy kis konzervdoboz is egy kevés forró vízzel, hogy azért ne szilárduljon meg a héj túl hamar. (Azért persze középen így is kihasadt kicsit.)
szakadas.jpg
felul.jpg
A kész kenyér nagyon szuper lett, isteni ropogós héjjal, amin mutatóba még egy pár apró cserép is keletkezett, és szeleteléskor csak úgy recsegett-ropogott, minden késmozdulatra egymillió kis morzsadarabkát szórva az összes égtáj felé a nagy gonddal épp makulátlanra takarított konyhában. Belül pedig jó kis ruganyos, testes, „rágós”, random módon kis- és nagy bubis, szépséges bélzet fogadott, olyan igazi kenyérillattal, amivel semmiféle látványpékség kémiai boszorkánykonyhában kikevert műillata nem versenyezhet. 
szeletek_2.jpg
Már csak egy gazdag, zsíros pörkölt hiányzik mellé, mert ez bizony amolyan sűrű szaft tunkolására született, jó parasztos, velejéig házi kenyér...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://suthetjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr8412768856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása