A nagy kovászélesztés közben aztán meg sem mutattam a vasárnapi kenyereket, pedig csinosak lettek.
A megszokott toastkenyereket (recept pl. itt), ezúttal egy fonott, egy... izé... bucis. Aki látott már hokkaido kalácsot, annak ismerős lesz ez a forma, gyakorlatilag feltekercseljük a tésztát négy bucivá, majd ezeket egymás mellé sorakoztatjuk egy szögletes formába. Hát... Ez itt annyira nem vált be, nehezebben kelt, majd szanaszét repedt.
Azt persze nem mondom, hogy ez feltétlenül gond, igazából a repedés is tud nagyon szép lenni.
De határozottan nem ez volt a cél.
A végeredmény viszont méretre kb. egyforma volt mindkét verzióban, és a bélzetek is igen szépek lettek.
Mégis, ha muszáj választani, a fonott belseje megint egy hajszállal szebb. Akárhonnan nézem, ez a formázás akar győztesként kikerülni minden párbajból.
Ettől függetlenül persze mindkettő elfogy, mindkettő finom.
Holnap pedig megnézzük, milyen különbséget okoz a "sima" és a nagyon öreg kovász ugyanebben a receptben. A versenyzők készen állnak, a rózsaszín sarokban Rozi mama, a kékben az amerikai induló. 12 óra múlva újra meglátogatjuk őket.