Továbbra is a nemrég mutatott toastkenyerek vannak porondon, ma is ebből sült kettő.
Ezúttal semmi nagyobb horderejű katasztrófa nem történt, egyedül annyi nehézség adódott, hogy a teljes kiőrésű búzalisztem doboza teljesen kiürült, a kamrában lévő tartalék pedig képzeletbelinek bizonyult. Rögtönöznöm kellett, így az első, este gyúrt, hűtőben kelesztett kenyeret teljes kiőrlésű tönköllyel készítettem, a második, reggel bedagasztott, "szabadon" kelesztetett pedig teljes kiőrlésű rozzsal; az előbbit ezúttal hármas fonással, az utóbbit pedig csak két szál összetekerésével.
Egyik sem bizonyult kifejezetten rossz ötletnek, finom puhák, ennivalóak és felfuvalkodottak lettek ezek a példányok is.
Szép magasra meg is nőttek, bár a tönkölyös kicsit szakadozott a fonatok találkozásánál, a rozsos pedig egyszerűen nemes eleganciával berepedt. De szerintem bárki egyetértene velem abban, hogy ez felszeletelés után már semmit sem számít: