Egy teljesen megszokott, jól sikerült kovászos kenyérke, semmi extra. Ismét megvan a hét elejére a betevő.
Meg kell mondjam, jó érzés, hogy egy-egy recept már tényleg rutinból megy, nem kell izgulni, hogy ehető lesz-e, nem felejtettem-e ki valamit, biztos jó lesz-e így.
Jelen esetben sem kellett lerágni a körmömet, minden terv szerint haladt a dagasztástól a hűtőzésen át a hidegből sütésig. Szépen nyílt a vágás is, semmi renitens repedés, robbanás.
Belül sem találtam okot panaszra.
Nem, itt kérem minden a legnagyobb rendben.
Néha jó egy kis unalom, nem?