Az első nekifutásból ez a gombóc sült ki, a szokásos sok teljes kiőrlésű lisztes verzió:

A másodikból meg egy újabb hófehérke vekni, ami pontosan ugyanott repedt keresztbe most is, mint a múltkor. Ez valami vekni-hobbi, úgy tűnik. Nincs az a mélység, hosszúság és mennyiség vágásban, ami megállítaná őket.

Egyikük miatt sem kell szégyenkezni, jóképűek lettek felülről,

oldalról

és persze belülről is. 

A teljes kiőrlésű ezúttal valamiért arra szavazott, hogy nagyobb bubik helyett kismillió aprócskát gyárt, talán mert nagyobb adag tésztából készült, és kicsit szorongott a kisebb kenyérre tervezett edényben. Vagy mert kisnyúl. Amíg van bubi, van puha bél ropogós héjjal, addig én nem megyek a sarokba sírdogálni.

Már csak azért sem, mert ilyesmire nincs idő, estére még vár egy kalács, és még mindig van mit meggyúrni vasárnapig.